Már az ókori görögök bebizonyították azt, hogyha van egy gondolatunk, akkor azt mindig tovább lehet gondolni. Nincsen olyan pontja a gondolkodásnak, amikor azt tudjuk mondani, most befejeztük, innen nincs tovább, az adott kérdéskört tovább már nem lehet vitatni, itt most be kell fejeznünk a gondolkodást.

Persze lehet, hogy egy ágens azt hiszi, nem tud az adott pillanatban több gonolatot hozzátenni az adott témakörhöz, de mégis bármikor meg lehet kérdezni szinte bármire, hogy “de miért?” – vagy egy fluensebb kreatív elme még elmésebb és mélyebb továbblendítő kérdésekkel is hozzá tud járulni a gondolkodás serkentéséhez.

Gondoljunk csak bele, ezek az egyszerű kérdések megváltoztatták a világot: Newton azt a kérdést tette fel: “Vajon a hold is zuhan a föld felé, mint az alma?”, Einstein: “Meg tudsz előzni egy fénysugarat?”, de még ezek a gondolatok is továbbgodolhatóak. Minden gondolat és minden ténymegállapítás továbbgondolható.

Ebből a komoly felfedezésből viszont egyenesen következik az, hogy maga a vélemény definíciója nem más, mint a befejezett gondolkodás. Vagyis aki véleményt formál és alkot, az valójában egy gondolkodás útján előállított eszme lehet, de egyben sajnos azt is jelenti, hogy bármikor cáfolható, illetve az illető befejezte a gondolkodását, és nem nagyon affinis arra, hogy revidiálja az álláspontját.

Ebből meg az következik, hogy bármely más továbbgondolt vélemény képes lehet megváltoztatni az álláspontunkat, vagy gyökeresen módosítani az életünket. Vajon van-e életünkben biztos pont? Amire azt tudjuk mondani a fentiek alapján, hogy sosem fog változni? Nem ez a fontos kérdés. És most nem is a rezilienciára gondolok, amely korunk egyik hívószava, hogy rugalmasan ellen kell állni. Én hiszek abban, hogy életünk folyamán vannak eszmék és hiedelmek, amik folyamatosan versengenek, és igenis van, amelyik porig dönti a másikat.

Érdemes tehát gondolkodnunk. Megismerni új és más nézőpontokat, amikből úra és újra felépítjük magunkat, ez nem más, mint az a kíváncsi flexibilitás, amivel folyamatosan újabb és újabb dolgokat tudunk megérteni. Mert a világ egyik alapfeltevése, hogy megismerhető. A folyamatos ismeretszerzés és továbbgondolkodás meghozza azt a bölcsességet, ami egy olyan szellemi tartást ad, amiért bátran bármikor érdemes élni.