Mindig meg kell magyaráznunk mindent. A ciprusi törpeelefánt már nagyon régen kihalt állat volt, amikor Görögországban egyszercsak a történelmünk kezdtetén felfedezték a csontokat, kiásták őket véletlenül az akkori emberek. Mihez nyúl ilyenkor az ember? Hát a hiedelemrendszerhez, és rögtön lehívja agyában a megfelelő szemantikai hálót, hogy beillessze a folyamatos modellépítő rendszerébe az adott tárgyat (vagy eseményt). Amikor ábrázoló geometriát tanul az ember, rájön, hogy a békaperspektívában ábrázolt tárgyaknak korlátos a megjelenítési módja, mondhatni mindig csak az egyik oldala látszik, ritkán tudjuk meg mi van a tetején. A teteje más, az egy olyan nézőpont, amin csak teljes átszerkesztéssel lehet hozzájutni. Ilyen szemüvegen keresztül nézzük a világot is. Így a megtalált elefántcsontok a történelem előtti időkben legendás és mai szemmel nézve igen kreatív köntöst kaptak.

Ők lettek az egyszemű Küklópszok, akik évszázados rabságban szenvedtek, majd kovácsmesterségük miatt mindenhová rángatták őket az Istenek, egyszer csatába, egyszer rabságba. A legenda jó sokáig fennmaradt, pedig ma már tudjuk, hogy a lyuk nem más, mint az orrmány nyílása, és rendszertanilag ez az állat az ormányosok rendjébe tartozó elefántalakú állat, ami a földtörténeti múltban élt, és fosszílis csontjait hagyta ránk. Vajon a manapság olyannyira felkapott hiedelmeinkre mikor fogják azt mondani, hogy bugyutaság volt?

Mostanság az eszmékre rögtön rásütik, hogy ennyi ember nem tévedhet, mi ennek meg annak a nagy vagy mindenttudó csoportnak a tagjai vagyunk. Hányszor hallottuk már azt másoktól, hogy magukra mondják, hogy “én konzervatív vagyok, én hazafi vagyok, én baloldali vagyok, én liberális vagyok, én az alternatív gyógymódok híve vagyok, én spirituális vagyok, én ateista vagyok, én hiszek a nemzetben, én vallásos vagyok, én…” s mindenezeket azért, mert olyan sokan állnak az adott eszme mellett, vagy valami megérintett minket. Hiszen ha más híres, általam elfogadott és kedvelt ember is kiváltságos, és a tűzbe teszi ezért meg azért az eszméért a kezét, akkor én is nyugodtabban hiszek benne. Erről mindig az jut az eszembe, ha a többség döntene, akkor a lószar az finom lenne. Mert a legyek mondják. A legyek szeretik. A legyek sokan vannak.

Mi van akkor, ha az eszméket is átszűrjük az alábbi pontokon?

• Megfigyelés és kísérletezés – bármilyen elméletünk is van a fejünkben, bármi is a világról alkotott képünk, próbáljuk meg több szempontból is megnézni az adott eszme hatásait, elemeit. Ez a fluencia egy olyan gondolkodásmód, ami több perspektívából vizsgálja az eszméket, segít bennünket a kreativitásunk megőrzésében, valamint hasznos lehet.
• Hipotézis – Vessük fel a lehetőségeket, játszunk el az eszmével, hogy mit várunk tőle.
• Előrejelzés (predikció) – Ellenőrizzük le, hogy az adott eszme, mennyire segít megmutatni azt, hogy mi fog történni.
• Ellenőrzés – A jósolt predikciókat vessük egybe a kísérletezéssel és megfigyelésekkel.
• Az elméletek elfogadása – Nézzük meg mennyire konzisztens más elméletekkel, mennyire tesztelhető.

Ha a fenti pontok valamelyikén nem megy át egy eszmerendszer, az még nem az jelenti, hogy nem jó hiedelem, csak azt, hogy fenntartásokkal kell kezelni. Folyamatosan megmagyarázzuk cselekedeteinket. A délkelet USA-ban élő cseroki törzs esőtáncot járt, depersze nemcsak az eső miatt, hanem hogy a gonosz szellemektől megtisztítsák a földet. Nyilván itt a hipotézis az, hogyha táncolnak, akkor jön az eső. De a predikciós ponton sokszor elbukott a rendszer, mert nem jött az eső. Az elméletet így nem lehet elfogadni, mert az ellenőrzési szakaszon elbukott. Viszont ha azt mondjuk, biztos sok volt a gonosz lélek, és amiatt maradt az eső, akkor lehet mondani, hogy a tánc viszont elűzte őket, de sajnos esőt viszont nem hozott. Emígy kerek a világ, el lehet fogadni az elméletet.

Vajon Te melyik mai vagy régmúlt eszmében hiszel? Tuti jó?