Mi tesz minket emberré? Költői kérdésnek tűnik, de több embernek beletölrt már a bicskája a kérdés megválaszolása során. Platón azt állította, az ember egy tollnélküli kétlábú. Diogenész filozófus ezen annyira kiakadt, hogy elvitt Platón tanítványainak egy megkopasztott csirkét, annyit mondott, hogy üdvözöljék Platón emberét. Arisztotelész szerint az ember egy szociális és politikai állat. Nos ez sem igaz, hiszen a hanagyáknak vagy a méheknek lényegesen jobb és stabilabb szociális és hiararchikus (úgymond politikai) hálót tudnak magukénak. Adam Smith azt mondta, hogy a csereüzlet csak az embernél található meg, semmilyen más állatfajnál nem. Pedig a csimpánzok értik ezt, és megfigyelték ezt a csoportjaikban. Ha az embert, mint művészt akarjuk beállítani, akkor csodáljuk csak meg a lugasépítő madarak csodálatos alkotásait. Eltekintve a teológiai aspektusoktól nem sok érvet lehet felhozni amellett, hogy bármiben is különbözzünk a minket körülvevő természettől.

Talán ami megmaradt az, hogy az ember nincs az elméjének a fogságában. Gondolatait ki tudja fejezni a nyelvével. Ezeket a gondolatokat rögzíteni tudja, és ez által bonyolult konstrukciókat képes alkotni, ami által mérhetetlenül különlegesnek érzi magát. A nyelv nemcsak a gondolatok szinkronizálására és a közös cselekvések elősegítésére jött jól. Az ember abban tűnik ki a többi élőlénytől a Földön, hogy rendszerszervező képességével képes igazi közösségeket alkotni, ezen belül egy kultúra is ki tud alakulni, aminek az alapfeltétele a hűség, erre mondjuk azt, hogy igazi közösség.

• közös tevékenységeket szerveznek
• a hiedelmek közösek
• közösen alkotják a szociális konstrukciót

Manapság az a baj, hogy az ember azt hiszi egy közösség tagja, pedig nagyon nem. Mindig mosolygok, hogy a legtöbb munkaadó és cég úgy tekint az alkalmazottaira, mintha valami nagy családot és igazi éltető közösséget vezetne, erőlteti a közös akciókat, konstrukciókat hoznak létre, és cégpolitikájában (úgymond cégfilozófiaként), ahogy a jó minőségmenedzsment órán tanulták, közös hiedelmeket kreálnak. Pedig a cégek profitszerzés céljából jöttek létre, ráadásul gondolunk csak abba bele, hogyha valaki nem tesz eleget a követelményeknek és lopja a napot, vagy nem tudja már ellátni a feladatát, meddig marad ott, vagy meddig áll fenn a munkavállaló hűsége, amíg nincs egy jobb ajánlat. Vagyis ez nem egy igazi közösség, pont ebből fakadóan sosem tudja az ember kitölteni teljesen ezt az űrt, csak mímelni tudjuk, hogy oda tartozunk. Nagyon fontos leszögezni, hogy igenis a közös célért létrejött munkahely nem rossz dolog, főképp mert a részelemekre bontott feladatok komplex megvalósítását csak ebben a csoportban tudjuk véghez vinni, és lehet erős és hatékony a csoportszellem, de ez nem igazi közösség.

Az emberekben nagy a vágy a közösséhez tartozás iránt. Gondoljunk bele, milyen szívesen lépünk be internetes csoportokba, vagy olyan cégekbe, ahol van egy alapítvány a dolgozókért, ezek mind-mind pszeudóközösségek. Erre mondhatják, hogy már a homo dictios korát éljük, vagyis az ember nyitott újabb és újabb kapcsolatok építésére a világhálón, és képes egymást segíteni a net segítségével, egyfajta nagy globális közösséget alkotva, de érezzük, hogy ennyi embernek nem lehet közös hiedelme és akciója, ez még mindig zsákutca.

Megdöbbentő lehet, de az igazi közösség, ami hajaz a prehisztorikus korra, amiben az ember szocializálódott, komfortosan érzi magát, és szeret lenni, az nem több, mint két fő, vagy jobb esetben 20-30 fő. Gondoljunk csak a családunkra, vagy vallási kisközösségünkre, vagy valamilyen szabadidős közösségre, amelyre igazak a fentebb pontba szedett követelmények. Közös tevékenységeket végzünk, de nem a profitszerzés a cél, közös hiedelemrendszerünk van az élet nagyobb kérdéseiben, és közösen alkotjuk a hűséget egymáshoz.

Kijózanítónak tűnik, de a fenti gondolatmenetemár nem igaz! Tiszta idealisztikus álomvilág 2021 hajnalán. Manapság mindenki az egyszemélyes közösség felé tart.

• közös tevékenységeket szervezek – saját magammal: hiszem ott van a Tiktok, a Facebook, a Netflix, oda megyek ahova én akarok menni, a másik majd alkalmazkodik hozzám.
• a hiedelmek közösek saját magammal, hiszen majd én eldöntöm miben hiszek, majd én megmondom kit követek
• közösen alkotják a szociális konstrukciót, saját magammal leszek hűséges, majd eldöntöm hol lesz nekem jó

Megdöbbentőek a fenti sorok, de ha kicsit a szívünkbe nézünk, akkor rádöbbenhetünk, hogy az egyszemélyes közösségek már itt vannak velünk. Élő példa ez a weboldal. Egyedül írom, nincsenek elvárásaim, és már az örömmel tölt el, hogy magamnak leírom gondolataim. Az egyszemélyes közösségek világában bármit leírhatok, bármit kitehetek, nincs másik közösség aki megállítana, hőbörögne, hogy nem ért egyet, csak sok egyszemélyes közösség van, akik közül valakinek tetszik, valakinek nem. Ebből fakadóan ebben a világban pillanatok alatt el tud terjedni ugyanaz a tartalom, vagy örökre el tud veszni egy süllyesztőben.

Mi tesz minket emberré? A sors nagy fintora az, hogy azok a közösségek, amik mindig is megvédtek minket, a digitális technológiák segítségével, a 21. századi versengés és folyamatos ügyfélértéknövelésben folytatott napi versengésben már szinte nincsenek. Nehéz találni igazi közösséget, viszont egyszemélyes közösségből annyi van, mint égen a csillag, nem védi őket semmilyen szociális háló, mint egykor elődeinknél, ha valaki belegondol, piszok nehéz lehet egyedül mindent elérni. Kívánom, hogy találjatok igazi közösségeket! 🙂

All rights reserved © #csakgyakorlomaseot #nelopd #kozosseg #ember